Az újszülött, illetve korai csecsemőkorban még nem sok nevelő eszköz áll rendelkezésünkre, mégis a jellemformálást, a nevelést ebben a korai időszakban kell megkezdeni.

Kialakul az össze-vissza evés szokása
Talán megbocsátják az egészségügyi szakemberek, védőnők, nevelők, valamint az ifjú anyukák, hogy megkockáztatok egy szerény megjegyzést a mai csecsemőtáplálási szokásokkal kapcsolatban. A mai álláspont ugyanis az, hogyha nyugtalan a baba (a pelus ugyebár már nem okoz gondot), tegyék mellre az anyukák, hogy megnyugodjon. A baba rendszerint meg is nyugszik a szopástól, de mindenek előtt az édesanya közelségétől. Míg egyik oldalról csak üdvözölni lehet azt az ösztönzést, amely végre méltó helyére tette az anyatejes táplálást, mint az Istentől rendelt legjobb babeledelt, másrészt van még mit tenni. Mert a rendszertelen szoptatás korán kialakítja az össze-vissza evés szokását, és azt a szemléletet, hogy azért élünk, hogy együnk! Majd idők múltával jelentkezni fognak a következmények is: a kicsik gyomra meggyengül, és emésztőrendszerük beteggé válik. Lehetséges, hogy ma ezt megmosolyogjuk, korszerűtlen, elavult álláspontnak tartjuk. Sőt, azok a gyermekek, akik kiváló szervezettel jöttek a világra, könnyebben fogják venni, és átállnak 2–3 éves korukban a helyes szokásokra, de a többségnél ez nem így lesz.

Így tanul fegyelmet
A baba ugyanis szabályos időközönkénti étkezésekkel tanulja meg a fegyelmezettséget. Így válik barátságossá és csendessé. Így pihen a gyomra és az emésztőszervei.  A jelenlegi, szabályozott étkezési időket felrúgó csecsemőtáplálás egészségtelen a testnek, de nem tesz jót a jellemfejlődésnek sem, amelyre, mint tudjuk, az első három évben kell a legnagyobb gondot fordítani. A korai csecsemőtáplálás már megelőlegezi, hogyan fogják majd a növekvő gyermeket táplálni a szülei.

Pedagógusként tanítványaimnál azt látom, hogy szinte mindig van valami a szájukban: minden szünetben nassolnak, sokszor még órán is esznek, rágóznak. Ma már moziba sem lehet úgy elmenni, hogy az ember ne étteremben érezze magát, mert mindenütt rágcsálnak, ropogtatnak körülötte, sajnos nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is. Valószínű, így van ez az esti tévézésnél is a legtöbb családban. Ez a kérdés túlmutat azon, hogy a gyomornak is szüksége van pihenésre. Rámutat arra, hogy az ember étkezésközpontú, saját egészségét károsító és önmegtartóztatásra képtelen. Saját gyermekemmel kapcsolatban láttam, hogy az étkezési idők betartásával többet tettem érte, mint akkoriban gondoltam volna: nemcsak étkezésében, de napi programjában is rendszeres, fegyelmezett kisemberré cseperedett.

Kökényes Zsuzsa,
Boldog Élet