Lássuk, mi az a nyolc terület, ahol esélyed van az összeomlásra, miután megszületett vágyaid netovábbja, a ded.

1. Áramvonalas test
Akár beszélsz róla, akár nem, bizonyára megvisel, hogy odalett a hamvas tested. Van helyette néhány jól irányzott terhességi csík, visszér, szottyos has, lógó cicik, fénytelen bőr, hulló haj – halleluja! Hogy csak a leggyakoribbakat említsem. De nem illik ezek miatt az apróságok miatt panaszkodni, ha egyszer hálásnak kéne lenned a sorsnak azért az egészséges babáért, akit a világra hoztál. Hozzá képest mi az a kis pusztítás (bocs, Armageddon!), ami a testeden végigvonult, nem? Ráadásul ezen külsőségek mellé társulnak azok a rém kínos dolgok, amelyekről eddig álmodban nem gondoltad, hogy megrohannak, úgy, mint…

…vizeletcsorgás (istenem, nyilvános helyen csak tüsszenteni ne kelljen, ugye?)

…tejszivárgás ciciből (maradjunk a sötét pólóknál, ha lehet)

…lavinaszerű nyálkás, feketés vériszap kontrollálatlan nagyibetétbe csuszamlása (mikor lehet már újra tampont használni, te jó ég!)

A rossz hír: ez van. A tested már sosem lesz ugyanolyan üde és ruganyos, mint 18 évesen. A jó hír: az érettségi utáni farmeredbe még van esélyed beleférni.

2. Belső hang
Most igazán nagy szükség van a saját belső hangod meghallására! Sokan szenvedünk kéretlen tanácsoktól, csatlakozunk anonim, okoskodó online csoportokhoz. Ahelyett, hogy kicsit nyugton maradnánk, és hallgatnánk a saját anyai megérzéseinkre. Nehéz, de, ha sikerül, az olyan nagy magabiztosságot ad, hogy megéri kicsit gyakorolni. Egy csomó kérdésekre órákig tartó pro és kontra válaszokat kaphatsz, de ha figyelsz a belső hangodra, rá fogsz jönni, mit kell tenned. Hidd el, egyre rutinosabb és gyorsabb leszel majd, ami mind több és több önbizalommal ajándékoz meg.

3. Humorérzék
Ha nincs elegendő humorérzéked, hosszú és kritikus időszak lesz számodra a gyereknevelés. Ha eddig nem volt kellő iróniád, pláne öniróniád, akkor kösd fel a macinacid, mert most aztán tényleg szükség lesz rá. Tarkóig kakis babaholmi? Nyálas távirányító? Gyerek könyékig a klotyóban? Először inkább nevess egy nagyot, különben könnyen becsavarodsz. Higgy nekem, négy gyerek után csak tudom!

4. Türelem
Ha eddig nem voltál az a türelmes típus, akkor legfőbb ideje gyakorolni. Tudom, miről beszélek, és a szomszédaim is tudják… Még akkor is, ha pironkodva kerülik a témát. Miközben tombol a kánikula, tökig tárva az ablakok, tehát alig hihető, hogy nem hallották az ordítozásomat. „Gyere ide, ne vedd el tőle, add vissza neki, kérj bocsánatot, simogasd meg, ne halljam ezt többet, hogy gondoltad, szerinted, ne kérdezd meg többször, mindjárt, várj egy picit, azonnal!”

5. Kreativitás
A szülés után olyan csavaros helyzetekre kell megoldást találnod, amelyekben égető szükség lesz a találékonyságra. Vedd elő a furfangos oldaladat, próbáld így, próbáld úgy… és amúgy. Én például hiába voltam 0-24-ben a gyerekkel, hiába hittem, hogy mindenkinél mindent jobban tudok róla, mégis ámulva néztem, amikor a férjem betoppant a melóból, ránézett az üvöltő gyerekre, aztán rám, és végül megmondta a frankót.

6. Kezdőből szakértő

Az egyik legnagyobb ráébredésem az egész szülés utáni állapotban az volt, amikor rájöttem, hogyan lehetek kezdőből szakértő. Mi a kulcs? Mondom a varázsszót: a rutin. Rutin, rutin, rutin. Az elején tök béna anyukának éreztem magam, akinek a táskájából cumisüveg és pelenka kandikál ki magassarkú és hajlakk helyett. Zavarba jöttem, amikor a gyerek ordítani kezdett, az emberek pedig felém fordultak. Kapkodtam, kiestek a cuccok a kezemből, és legszívesebben máshol lettem volna. Rutintalanul pont olyan voltam, mint egy újonc tűzoltó: stresszes és zavart. De mára már olyan virtuóz vagyok a négy gyerekkel, mint egy nyugdíj előtt álló tapasztalt tűzoltó: magabiztos és vagány. És ez nem megy egyik napról a másikra. Őrült sok gyakorlás és idő kell hozzá. Vagy, hogy tűzoltósan mondjam: „a rutin… meg az évek”.

7. Öndicséret
A totális összeomlás ellen az is sokat segít, ha néha leülsz, és megdicséred magad. Ne várd, hogy mások dicsérjenek (nem fognak). De te néha belenézhetsz a tükörbe, és megveregetheted a saját vállad, hiszen nem kis dolgot vittél véghez a szüléssel, sőt: azóta is igazán szépen teljesítesz a mindennapokban. Jó ideig még egy csoffadt „szeretlek, anyu!” cetlit sem fogsz a hűtődre ragasztani. Szóval, hidd el, le a kalappal előtted! És ezt ismételgesd, amilyen gyakran csak tudod.

8. Kibeszélés
A kibeszélés a pszichológia méltatlanul hanyagolt szuperfegyvere, ami még hatvan évvel ezelőtti traumák utólagos hatásait is csökkenti (!). Nem viccelek, ezt mutatják a koncentrációs táborok túlélőivel folytatott kutatások is. A kibeszélés még akkor is hatásos, ha leírod. És még az se számít, hogy elolvassa-e valaha valaki.

Az egésznek a jobb és a bal agyfélteke működési sajátossága a magyarázata. A feldolgozatlan élmények a jobb agyféltekében tárolódnak, ahonnan időről-időre kontrollálatlanul előtörnek, legyenek bármilyen régiek is. Amikor kibeszéled a problémáidat (vagy leírod őket), azzal átpakolod őket a jobb agyféltekéből a balba, ahol a tudat és az emlékezet megteszi a maga rendszerező hatását. Nagyjából olyan, mintha vennél néhány csinos dobozt, és végre elpakolnád a gyerekjátékokat a szőnyeg közepéről. Minden a helyére kerül, és ha keresi a gyerek a plüsskutyust, te rögtön tudod, hova nyúlj, és nem leselkednek többé védtelen talpadra a gyilkos kis LEGO-kockák.

A szülés utáni kezdeti időszak nehézségeiről a mai napig nem illik beszélni, mert egy egészséges anya, egy egészséges bébivel legyen boldog és hálás. Pont.

Ez a társadalmi elvárás sajnos sok anyába belefojtja a szót, akik bűntudatot éreznek amiatt, hogy a szülés utáni időszak számukra nem rózsás, hanem borzalmas. Kimerítő, embert próbáló, magányos és kilátástalan. De mi, frissen szült anyák már csak nem fogunk egymás közt alakoskodni.

Kezdj el szépen beszélni, és mondd el, milyen übernehéz. Mondd el a gyanútlanul kérdező szomszédnak, a boltosnak, a postásnak, anyádnak, a kolléganőidnek, a férjednek, mondd el mindenkinek. Kit érdekel, hogy meglepődnek, megbotránkoznak, elítélnek? Meg se halld az olyan reakciókat, amelyek bizonyára e cikk alatt is megjelennek majd („mindek szült az ilyen?”) Nem kell neked Rambónak lenned, hiszen a szüléssel már letetted az asztalra, amit le kellett. Most már igazán lehetsz gyenge, fáradt… vagy akár elkeseredett is.

Dr. Ruzsa Dóra
pszichológus, motivációs tréner

 Forrás:mn.huw