Valaha a falusi élet szokásrendszerének nélkülözhetetlen részét jelentették; ma mulatságosan együgyünek vagy éppen furcsán viszolyogtatónak is találhatjuk némelyiket.

Annyi biztos: a gyermekáldással kapcsolatos, régvolt népszokások és hiedelmek igen sok érdekességet árulnak el az egykori asszonyok életéről :P

A bűvölés már a lakodalom idején elkezdődött. A násznép búza vagy rozsszemeket szórt a ifjú házasokra, bőséget, gazdagságot és sok gyermeket kívántak nekik.
No és mi volt a helyzet akkor, ha valaki nem szeretett volna olyan sok gyermeket, ahány búza-, rozs vagy rizsszem ráhullik? Manapság erre könnyű a válasz.Hanem az akkori asszonyok sem akartak mindent a véletlenre bízni!
Nem általlottak pl. annyi csomót kötni esküvői ruhájuk alsószoknyájának megkötőjére, ahány esztendeig nem kívántak gyermeket.
Akik szerettek volna mihamarabbi gyermekáldást, de nem bármennyit, annyi ujjukra ültek az esküvői asztalnál, ahány gyermeket kívántak; vagy annyi kanál levest szedtek maguknak a lakodalmi ebédkor.
Előfordulhatott, hogy új otthonába érve az ifjú asszony először is felrúgta a vízes edényt.Persze ezzel sem rosszhangulatát fejezte ki, hanem csupán termékenységi mágiát gyakorolt.
Hasonló célt szolgált az is, amikor tojásra léptették őt.Következő űtja nemegyszer a kemencéhez vezetett, ám csak akkor ha fekete szemű gyereket akart.
A füstös kürtőbe nézett, hogy kivánsága teljesülhessen.
Egyes vidékeken a közös otthonba való érkezéskor fiúgyermeket ültettek az ölébe, hogy először fiút szüljön; palócok pedig egy jelen lévő gyermeket hirtelen rádobtak a nászágyra, hogy később a párnak is legyen majd gyermeke.

Azok a szerencsés asszonyok akik megfogantak, máris újabb találgatásokba bocsátkozhattak: vajon fiú vagy leány lesz-e a kicsi. A hegyesen előreálló has fiúcskát sejtetett; a másféle lánykát. Úgy tartották továbbá, a fiú inkább a bal oldalán rugdos, a lány a jobb oldalon. Ha az anyát rosszullétek környékezik, fia lesz; ha pedig májfoltos, lába dagad, lányt várhat.Csongrádban pókháló segítségével igyekeztek megjósolni a születendő gyermek nemét. Az anya ujjával keresztülbökött egyet; és ha a pók utóbb befonta a lyukat, ő bízhatott abban, hogy fiút szül.Ha a háló lyukas maradt, az kislányt ígért.
A kellőképpen kiokosított asszony sem teherbeesése előtt, sem azután nem vett összenőtt, kettes gyümölcsöt - nehogy "kettes" gyereke legyen.Ugyanezért, amikor mosni ment, sosem vitt magával két sulykolófát.
Kutyába-macskába nem rúgott nehogy szőrös gyermeket szüljön.Hasonló megfontolásból ha valami csúf, ijesztő jelenséget vagy embert látott, gyorsan megköpködte, és fügét mutatott neki, vagy ujját nagy hirtelen a szoknyaderekába dugta.Vigyázott, ne esse rá fáról gyümölcs és ne hajítsanak hozzá semmit, mert úgy hitte: gyermeke olyan alakú anyajeggyel születhet, amilyen alakú a szóban forgó dolog.Márpedig az anyajegy testi rendellenességnek számított. Ha mégis megtörtént a baj, az anya menten felkapta és a farához nyomta a gyümölcsöt vagy tárgyat, hogy legalább olyan helyen lehessen a kicsi anyajegye, ahol senki nem láthatjaTewmetésre nem ment, nehogy leendő gyermeke a születés után besárguljon.Esküt lehetőleg nem tett, nehogy gyermekének baja legyen a törvénnyel.Ruhaszárító kötél alatt nem ment át, hogy a köldökzsinór ne csavarodjék a gyermeke nyakára.A hagymás ételektől, hüvelyesektől tartózkodott, attól félve,hogy a gyermek különben pattanásos lenne, vagy kiütéses betegséget kaphatna.Viszont szívesen fogyasztott hajas kukoricát, hogy a kicsi dús hajú legyen.Amikor az anya állapota már látható volt, elvárták tőle a visszafogott viselkedést.Mulatságokba nem járhatott. A kemény munkából azonban továbbra is kivette a részét.Szívesen szedették le vele először termő fa gyümölcsét, hogy az jó termő legyen.Ruháján csak akkor lazíthatott kissé, amikor az már elkerülhetetlen volt.
(Forrás:Kismama 2001.októberi száma, a szerző Podonyi hedvig)