Az első hetek történéseiből nem sokat érez a kismama, pedig nagyon fontos dolgok mennek végbe odabenn.
Lehetséges, hogy a spermiumok már három-négy napja „lesben álltak” és vártak a petesejtre, ám az is előfordulhat, hogy épp a legjobbkor érkeztek. A megtermékenyült petesejt néhány órával az egyesülés után osztódni kezd, majd a petevezetékből a méh felé vándorol. A megtermékenyülés többnyire a petevezetékben következik be. A spermium és a petesejt egyesülésétől kezdve zigótáról beszélünk. A zigótának csaknem egy hétre is szüksége lehet ahhoz, hogy további osztódása és vándorlása során elérkezzen a méhbe, ahol kezdetét veszi a beágyazódás több napig tartó folyamata. Közben az a tüsző, amely a petesejtet kibocsátja, átalakul, majd sárgatest formájában sárgatesthormont termel annak érdekében, hogy a méh alkalmas legyen az új élet befogadására. A peteéréstől számított tizennegyedik naptól beszélünk embrióról. A parányi kis lényt ettől kezdve a méhnyálkahártya véredényei táplálják. Néha az édesanya jóval előbb érzékeli a másállapotot, mint a hormonszintek vagy biológiai változások mérésén alapuló módszerek. A biztos válaszra azonban egy kicsit várni kell. Az érzékeny, jó minőségű terhességi tesztek a soron következő menstruáció esedékessége idején képesek először kimutatni a várandósságot, ám az is gyakori, hogy csak az egy-két héttel későbbi eredmény lesz pozitív. Az első hetekben fölösleges kézi vagy ultrahangos vizsgálatot végezni.
A várandósság átlagosan negyven hétig tart, idejét az utolsó menstruáció első napjától számítjuk. A várva várt kisbaba élete azonban csak két héttel később, a megtermékenyülés pillanatában kezdődik.

A szülés várható időpontja:
A legbiztosabb és legegyszerűbb, ha az utolsó vérzés első napjából indulunk ki. A vérzés első napjához adjunk hét napot. Vonjunk ki belőle három hónapot. Adjunk hozzá egy évet. Akinek az átlagos ciklushossza több, mint huszonnyolc nap, az a szülés várható időpontjához adja hozzá a plusz napokat, például négyet. Ha a ciklus általában rövidebb, vonja le a különbséget.

A harmadik hét

Mire a megtermékenyült és osztódásnak indult petesejt eljut a beágyazódásig, hét nap telik el. Ezen a héten a szedercsíra sejtjei két irányban fejődnek. Az egyik részből embrió lesz, a másikból méhlepény, magzatburok és köldökzsinór.
Az anya mindebből még semmit sem érez. Ha a ciklus kezdetétől mérte ébredési hőmérsékletét, a tizennegyedik naptól emelkedő hőmérsékletet tapasztal. Ekkor még nem érdemes elvégezni a terhességi tesztet, noha már jelentős mennyiségű gonadotropin hormon (HCG) termelődik. Ennek kimutatásán alapulnak ezek a vizsgálati módszerek.

A negyedik hét

A megtermékenyülést követő tizenkettedik napon befejeződött a beágyazódás folyamata. Megjelennek az első véredények. A baba azonban még mindig csak egy kis pötty, körülbelül fél milliméter.
Most kezdődne az újabb menstruáció. Ezekben a napokban már a terhességi teszt is pozitív eredményt mutathat. A beágyazódás hatalmas hormonális változással jár. Néhány kismama leküzdhetetlen álmosságot érez a következő hetekben, és émelygés is jelentkezhet.

A kilenc hónap alatt a test és a lélek egyaránt készül a szülésre és az anyaságra. Ma már számtalan tanfolyam, szakember segíti a kismamát ezen az úton. Némelyik módszer akkor a leghatásosabb, ha már a várandósság elején alkalmazzák, másokat csak később célszerű igénybe venni.
Már az első hónapban, sőt, ha lehet, az előtt érdemes átgondolnia, milyen a viszonya a szülővé váláshoz.
Ha előzőleg már voltak nehézségei a várandóssággal vagy szülésével illetve az utána következő időszakkal, vagy a családjában előfordultak komplikációk ezen a terén, illetve szüleitől hallotta, hogy a saját magzati időszakában vagy a születésekor kialakultak nehézségek, akkor feltétlenül végig kell gondolnia, hogy ezek tudatosítása, feldolgozása milyen segítséget igényel és melyben bízik a legjobban. Lehetősége van beszélgetős terápiában, mozgásos, jóga, meditációs, légzésen keresztüli terápiákban feloldani a lehetséges félelmeket, negatív, szorongató érzéseket, tapasztalatokat. Ezen feldolgozási módok nagy segítséget jelenthetnek a kiegyensúlyozott anyaság és pozitív szülési élmény létrejöttéhez.
Életünk egyik legnagyobb változása, amikor gyerekből szülővé válunk. Mindannyian tudjuk, hiába kapja meg valaki az érettségi bizonyítványt, mindig a mama kislánya, kisfia marad. Szüleink felnőttkorunkban is támogatást, védelmet nyújtanak nekünk, figyelik kívánságainkat, nyomon követik sorsunkat. Ám amikor megfogan az új élet, fordul a kocka: hirtelen mi válunk felelőssé valakiért, mégpedig egy teljesen kiszolgáltatott, gyámoltalan kis lényért. Hatalmas ugrás ez személyiségünk alakulásában, komoly lelki munkát kíván, hogy megemésszük a helyzetet. Ehhez óhatatlanul át kell gondolnunk, mi végre jöttünk a világra. Milyen volt a saját gyerekkorunk? Milyen a viszonyunk az édesanyánkkal? Tisztázandó kérdés az is: milyen szülő szeretnék lenni? Kövessem-e azt az utat, ahogy engem neveltek? Nem könnyű ezekre a kérdésekre megtalálni a választ. Az is beárnyékolhatja a várandósság időszakát, ha az anya magától a szüléstől fél, vagy a gyereke egészségéért szorong. Nem kell együtt élni ezekkel a testet-lelket gúzsba kötő érzésekkel, ha megtaláljuk és igénybe vesszük a megfelelő szakember segítségét.

Születés Hete Portál